Ovis lett a csikónk – Egy új fejezet a Gidrán Majorban

Van valami egészen különleges abban, amikor egy csikó először lép ki a világba. Nálunk a Gidrán Majorban ez nem csupán fejlődési mérföldkő – ez egy ünnep.

Még emlékszünk, amikor pár hónapja verset/dalt írtunk róla, a nagy utazás indulásáról. Akkor még az anyja árnyékában tipegő, kissé esetlen, kíváncsi kis lény volt, akinek minden nesz új volt, minden illat felfedezésre várt. Ma pedig… már ovis!

Mókus Örs 2025

Az első "napok az oviban"

Az ovi nálunk persze nem egészen olyan, mint az emberek világában. Itt a reggeli köszöntés nem csengetéssel, hanem nyihogással történik, és nincs pad meg kréta, csak nagy szaladóterek, szénaszagú levegő és egy-két finoman fegyelmező felnőtt ló, akik megtanítják a csikókat: hogyan legyünk ló módjára udvariasak.

Elsőként azt gyakoroljuk, hogyan illik közösségben viselkedni: nem tolakodunk a vízhez, nem harapjuk meg a társunk farkát játék közben, és bizony, ha fúj a szél vagy esik az eső, akkor is meg kell tanulni uralni a patákat.

A jövő bajnoka?

Nem siettetünk semmit. A csikó ovi célja nem az, hogy gyorsan „teljesítsen”, hanem hogy bizalommal telve, egyensúlyban fejlődjön, ahogy azt a Gidrán Major filozófiája diktálja.

A mozgásfejlődést játékos figyelemmel kísérjük, a kis vezetési gyakorlatokat örömmel, nem fegyelemmel végezzük. Az első válaszreakciók – egy laza kötőfékes séta, egy bizalomteli oldalleengedés – már most örömforrást jelentenek nekünk is.

A dal már nem csak remény, most már történet

A korábbi dal, amit nektek is megmutattunk, még a „nagy utazásról” szólt. Mostantól ez a kis ló maga az utazás – és minden nap írunk hozzá egy újabb versszakot, az ő mozdulataiból, nézéseiből, kalandjaiból.

Kövesd velünk az útját – néha sáros lesz, néha szeles, de mindig igazi.