Shagya-arab, Magyar ló a világban és a Gidrán Majorban

Tamás Oskó
12 órával ezelőtt
5 perc olvasás

A Gidrán Major egyik büszkesége a 15 éves Shagya-arab herélt, Rege Álom, aki egyszerre testesíti meg a fajta múltját és jelenét. A ló az ugrósportban is eredményesen szerepelt, bizonyítva a Shagya-arabok sokoldalúságát és kitartását, még ha ez nem is közismert a fajtával kapcsolatosan.

A mindennapokban azonban nemcsak sportlóként, hanem a Pest Vármegyei Polgárőr Szövetség lovas természetvédelmi szolgálatának megbízható társa is szolgál Rege. Bár versenyen vagy szolgálatban gyakran találkozhat vele a nagyközönség, fontos kiemelni: Rege Álom otthona a Major, és családja a kis Magyar ló közösségünk... A kettősség – sport és szolgálat, ünnep és hétköznap – tökéletesen kifejezi, milyen univerzális létre képes ez a magyar eredetű fajta.

A Shagya-arab eleganciát, szívósságot és intelligenciát hordoz, mely tulajdonságok a mai modern világban is értékesek. Nem véletlen, hogy 2004 óta hivatalosan is nemzeti kincsünknek számít a Shagya-arab. Rege Álom története túlmutat egyetlen ló sorsán: rajta keresztül a Shagya-arab fajta egész öröksége és jövője látható. A Gidrán Majorban nap mint nap emlékeztet bennünket arra, hogy a ló nemcsak társ, hanem híd múlt és jelen, ember és természet között.

Rege a tarlón 2025

A Shagya-arab fajta születése a Bábolnai Méneshez kötődik, amelyet 1789-ben alapítottak a Mezőhegyesi Császári és Királyi Ménes fiókméneseként. A cél az volt, hogy olyan ló szülessen, amely ötvözi az arab telivérek nemességét a Kárpát-medence igényeinek megfelelő szívóssággal és munkaképességgel. A bábolnai kancákat évtizedeken át kizárólag arab telivér ménekkel fedeztették, így alakult ki az a különleges vérhányad, amely megkülönbözteti a Shagya-arabot. A fajta névadója egy híres arab mén, Shagya, aki az 1830-as években került Bábolnára, és meghatározó szerepet játszott a tenyésztésben. A ló egyesítette az arab eleganciát a nagyobb testmérettel és erővel, amire a közép-európai hadseregnek és fogathajtásnak szüksége volt. Így született meg egy fajta, amely egyszerre arab és magyar: a Közel-Keletről származó vérvonalra épült, de a magyar tenyésztési tudás és környezet formálta önálló, máig világhírű lófajtává.

A Shagya-arab neve sokakat megtéveszt: első hallásra sokan azt hiszik, hogy egyszerűen az arab telivér egyik változatáról van szó. Valójában azonban a Shagya-arab önálló fajta, amelynek bölcsője a magyarországi Bábolnai Ménes volt. A Közel-Keletről érkező arab mének valóban meghatározó szerepet játszottak a fajta kialakításában, ám a tenyésztési program, a célkitűzések és a környezet mind magyar, illetve az egykori Osztrák–Magyar Monarchia sajátosságait tükrözték. Ezért van az, hogy bár az arab világ sokáig fenntartással kezelte a Shagya-arabot, 1978-ban a nemzetközi lótenyésztő szervezetek végül önálló fajtaként ismerték el. Az arabok szemében „félvérnek” tűnhetett, hiszen nem minden ős volt tiszta arab, ugyanakkor a fajta jellegzetes tulajdonságai – elegancia, szívósság, intelligencia – egyértelműen az arab lovak örökségét őrzik. Magyarországon viszont mindig is úgy tekintettünk rá, mint nemzeti kincsre, amely a magyar lótenyésztés egyik legszebb eredménye. Ez a kettős identitás teszi a Shagya-arabot egyedülállóvá: egyszerre hordozza az arab világ varázsát és a Magyar földön született erőt.

Aki egyszer látott Shagya-arabot, annak szinte biztos, hogy egy szürke ló képe él az emlékeiben. Nem véletlen, hiszen a fajta állományának döntő többsége ebben a színben pompázik.

A magyarázat genetikai: a szürke színt öröklő gén nagyon erősen domináns, ezért ha a szülők közül az egyik szürke, a csikó nagy eséllyel maga is azzá válik az évek során. ( *szerző: Rege is feketén született ) A Shagya-arab tenyésztésében a 19. században több kiemelkedő szürke mén is szerepet kapott, ami tovább erősítette ezt a vonalat. A szürke szín nemcsak látványos, hanem szimbolikus jelentést is hordoz: a fényt, a tisztaságot és a nemességet idézi, ezért sok kultúrában a „fehér ló” a bölcsesség és a hatalom jelképe volt. Bár előfordul pej vagy sárga színű Shagya is, a fajta arculatát mégis a szürke dominanciája határozza meg, amely hozzájárul ahhoz a különleges megjelenéshez, ami miatt oly sokan rajonganak érte. Így lett a szürke Shagya a fajta védjegye – a fényben szinte világító szőrével, elegáns kiállásával mindenütt magára vonja a tekintetet.

A Shagya-arab igazi virágkorát a 19–20. század fordulóján élte, amikor a fajta nemzetközi szinten is hírnevet szerzett. A párizsi világkiállításokon (1878 és 1900) hatalmas sikert arattak a bábolnai lovak, eleganciájukkal és teljesítményükkel lenyűgözve a közönséget. A fajta fénykorát azonban leginkább Pettkó-Szandtner Tibor, a Bábolnai Ménes legendás parancsnoka idején élte: irányítása alatt a Shagya-arab világhírű fogatlóvá vált, amely az Osztrák–Magyar Monarchia presztízsét is erősítette.

A történelem azonban új kihívásokat hozott, és a fajta feladatai idővel átalakultak. Ma már nem hadseregeket szolgálnak, hanem a sport, a rekreáció és a szolgálati feladatok területén bizonyítanak. Díjugratásban, díjlovaglásban, távlovaglásban és akár tereplovaglásban is egyre több

Shagya-arab mutatja meg tehetségét. De ugyanilyen fontos szerepet kapnak a természetvédelemben és a rendészeti szolgálatokban is, ahol jó idegrendszerük és szívósságuk teszi őket megbízható társakká. Erre példa a Gidrán Majorban élő Rege Álom, aki egyszerre sportló és a Pest Vármegyei Polgárőr Szövetség lovas szolgálatának megbecsült tagja. A fajta múltja tehát dicsőséges, de jelene is élő és aktív: a Shagya-arab ma is képes alkalmazkodni a kor igényeihez, és sokoldalúságával és reméljük, hogy tovább írja a történelmét.

A Shagya-arab nem csupán a múlt emléke, hanem a jelen és a jövő lovasa számára is értékes társ. A fajta legnagyobb erénye a sokoldalúság: egyszerre képes sportban, túrákon, hobbilovaglásban vagy akár szolgálatban is megállni a helyét. Az arab felmenőktől örökölt állóképesség és tanulékonyság miatt kiváló választás azoknak, akik hosszabb távú kihívásokban gondolkodnak – például a távlovaglásban. Ugyanakkor a Shagya nagyobb testmérete és kiegyensúlyozott idegrendszere miatt a díjugratásban és díjlovaglásban is versenyképes. A hobbilovasok számára különösen vonzó a fajta éber és érzékeny természete, amely megfelelő irányítással biztonságos és élvezetes lovaglást tesz lehetővé. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezek a lovak kifejezetten emberközpontúak, gyorsan kötődnek, így a lovas és a ló közötti kapcsolat igazi barátsággá válhat. A Shagya-arab tehát nemcsak teljesítményével, hanem lelki közelségével is ajándék: egy olyan ló, amely egyszerre tanít kitartásra, alázatra és a természethez való kapcsolódásra.

A Shagya-arab nem véletlenül került 2004-ben a nemzeti kincsek sorába Magyarországon: több mint kétszáz éves tenyésztési munka, hagyomány és tapasztalat testesül meg benne. A jövő feladata az, hogy ezt az örökséget megőrizzük, és a fajta értékeit továbbadjuk a következő generációknak. A mai tenyésztési szabályok szigorúak: a Shagya csak akkor számít tisztavérűnek, ha legfeljebb a tizedik ősanyai sorban található nem arab származás. Ez biztosítja, hogy a fajta megőrizze jellegzetes küllemét és tulajdonságait, miközben a modern sport- és hobbilovas igényekhez is képes alkalmazkodni.

A Shagya-arab jövője így kettős: egyrészt a génmegőrzés és hagyományőrzés feladatát hordozza, másrészt a kortárs lovas világ kihívásaira ad megoldást, legyen szó díjugratásról, távlovaglásról vagy természetvédelmi szolgálatokról, természetesen hangsúlyozva megfelelő türelem esetén... Ugyanis ahogy eleink mondották: "nem lesz mindenki lova", ami egy Shagya esetében szinte kódolt. Aki ma Shagya-arabbal találkozik, valójában egy darabka élő magyar történelemmel találkozik – egy olyan lóval, amely a jövőbe is üzen: a nemesség, a szívósság és az emberhez való hűség örök érték.

A Shagya-arab fajta történetét könyvekben, tanulmányokban is meg lehet találni, de az igazi jelentése csak akkor válik világossá, amikor egy lóval együtt éljük meg. Itt engedjenek meg egy személyes részt, ugyanis ezt a kapcsolatot nekem Rege Álom jelenti. Ő nem csupán a Gidrán Major lova, nem pusztán sporttárs vagy szolgálati hátas, hanem családtag. A lányom, Zsófia, kisgyermekből fiatal nővé érve Rege mellett tanulta meg, mit jelent a kitartás, az alázat, a győzelem öröme és a küzdelmek súlya. Együtt nőttek fel: Zsófi az emberi élet nagy iskoláját járta, Rege pedig a maga bohém barátságával, csendes bölcsességével kísérte minden lépését. Ő volt a Társ, aki sosem ítélt, aki mindig tükröt tartott – és aki a nehezebb napokon is erőt adott... Amikor ránézek, nemcsak egy Shagya-arabot, mint nemzeti kincsét látom, hanem azt a lovat, aki formálta a lányomat, és rajta keresztül bennünket is, valamint azt a Majort amit a Vendégeinknek minden esetben szívünk egy részeként mutatunk be.