Egy tavasz szelében gazdag napon, válogatott csoport ló és lovas vette a bátorságot, hogy együtt fedezze fel Szolnok és a Tisza, valamint az Alcsi Holt-Tisza varázslatos tájait. Mindez immár közel tíz éve 2015. április 26-án zajlott. A nap különleges volt, nemcsak az időjárás tökéletes egyensúlya miatt, hanem mert lehetőséget adott a résztvevőknek, hogy közelebb kerüljenek lovaikhoz, és mélyebben kapcsolódjanak a természethez.
A túra egyik fő célja volt, hogy megmutassa, mennyire fontos a közösség és az együtt töltött idő értéke, amit gyakran elfelejtünk a modern világ rohanásában.
A lovasokon túl a Gördögök Kerékpáros Egyesület tagjai is - ugyan eltérő útvonalon - csatlakoztak a kalandhoz, a lovas résztvevők között voltak tapasztalt lovasok, akik már évek óta a nyeregben töltötték szabadidejüket, és voltak újoncok is, akik most ismerkedtek a lovas túrázás íratlan szabályaival és csodálatos világával.
Mindenki megosztotta egymással a tudását, történeteit, és ezen a napon egy erős közösség tagjaivá váltunk. A lovak, mint hű társak, kitartóan és alázatosan viselkedtek az út során, megmutatva, hogy ők is részesei a különleges közösségünknek.
A délelőtt a mintegy 70 km lószállítással történő utazásunk után - mikor már a nap sugarai javában megtörtek a horizonton - a csapat Szolnok dél-keleti széléről indult útnak, hogy átéljék azokat a különleges pillanatokat, amelyek csak a természet ölén adatnak meg.
Kezdetben a Tisza gátja mellett vezetett az útunk, ahol a tavaszi virágok színpompás kavalkádja és a friss levegő azonnal magával ragadta őket. A Tisza elő, előbukkanó látványa és a madarak éneke kísérte őket, miközben haladtak előre a tervezett úton, megcsodálva a természet újjászületését.
A Szent István híd alatti átkelés volt az első nehézség, hiszen egész a vízig ereszkedett le a menet oszlop. A Szandai-réten átvezető szakasz különlegessége abban rejlett, hogy a Tiszától távolodva - természetesen csak csak ideiglenesen - a végtelen ártéren keresztüli vágtaszakaszok tették mozgalmassá utunkat. A zöldellő füvek és a vadvirágok mellett időnként őzek, nyulak is megmutatták magukat, így a résztvevők egy pillanatra sem unatkozhattak. A rét mintegy hat kilométeres szakasza után a település utcáin értük el a Kilián laktanya, vagy mai nevén a Helikopter bázis kerítését. A lovak patája egész az első Kanyar büfé pihenőig kopoghatott felverve a házak kutyáit, akik hangos ugatással üdvözölték Csapatunk...
Ekkor már az Alcsi Holt-Tisza partjainál jártunk, mely egy kisebb, nyugodtabb víztükör. A technika és a természet találkozása adott egy különleges kontrasztot az utazásukhoz. Utunk a Beke Kunhalmot érintette, aminek nem véletlen tulajdonítanak különleges energiát, lovaink is szárnyalni kezdtek, pedig már a túra felénél jártunk.
A Holt-Tisza jellegzetessége a szigetet alkotó patkó alakja. Ez a "patkó", hol jobban, hol kevésbé lakott üdülő övezet egy vadregényes vízparti közegben, hiszen az álló víz engedi a fűzet belelógni a vízbe, kis szigetekkel a vízi növényeket csoportosulni.
A "patkón belül is végig lovagolva, újra elérve a Tiszát vált a táj a jellegzetes ártéri fűz erdő sorra a gát mentén, mely innen mintegy tíz kilométeren keresztül kiséri utunk. A gát alja a fák töve, kiváló vágta szakaszokat tartogatott a csapatnak. Életöröm és kiváló iram segítette a csodás érkezést a százlábú hídhoz, mely már láthatóvá tette a célunk.
A híd alatt átkelve léptettünk a kiinduló pontra a 33 túrakilométer teljesítésével. Talán a legfontosabb élmény, amit a túra során a résztvevők megtapasztalhattak, az a közösség ereje volt. A megosztott nehézségek és örömök, az együtt töltött idő és a közös cél iránti elkötelezettség mind hozzájárultak ahhoz, hogy a csoport tagjai közelebb kerüljenek egymáshoz. Ez az összetartozás érzése volt, ami igazán megkülönböztette ezt a túrát a többitől, kicsit mindenkiben megfogalmazódhatott a "Nyeregben Szabadság" érzése. A túra során számos felejthetetlen élmény gyűlt össze, amelyek mély nyomot hagytak a résztvevőkben, amelyek igazán megmutatták, miért is olyan varázslatos ez a kaland, miért oly mételyező a lovas túrázás maga...
Köszönjük a lovainknak, köszönjük a Csapatnak, valamint kihagyhatatlanul Családomnak akik elültették bennem is a természet örök szeretetét, és ennyi év után ez már egy hit és egy erő, amit örökké vinni akarok bármerre is járok az utamon... Hála érte hála a támogatásért...
Comments