A túra immár hetedik éve, 2017. szeptember 24-én zajlott. Kis csapatunk egy különleges utazás részese lehetett, amely során a történelmi dél-Pest Vármegye egy kis szegletében, Kocsér, Kőröstetétlen és Jászkarajenő festői tájain túl, testközeli történelmében is kalandoztunk. Egyedi élményünk kiindulópontja a legendás Kutyakaparó Csárda volt, ahova reggeli órákban érkeztünk, felszerelésünkkel, mely magában foglalta a lószállító kamiont, a hintókat szállító tehergépkocsit és egy kisbuszt, hogy 16 fős csapatunk kényelmesen megkezdhesse a napot. Önmagában már ez sem volt mindennapi jelenség, de később a túra menetben beállva igazi szabadcsapatként haladt a menetoszlop...
A Történelmi Megállók...
Az útvonalunk során - mint érkezési helyünk - elsőként Kocsér határában fekvő, országos hírű Petőfi-emlékhelyet kerestük fel, ahol a költő emlékét is őrző Kutyakaparó Csárda áll. A csárda története és a Petőfi Sándorhoz fűződő közvetlen emlékek már önmagukban is izgalmas kezdést ígértek a napnak.
Ezt követően Kőröstetétlen felé vettük az irányt, ahol a történelmünk mélyebb rétegeibe merülhettünk. Lovaink ütemes dobogása mindezt csak fokozta... Itt - előzetes megbeszélésünk alapján - találkoztunk a Gördögök Kerékpáros Egyesület tagjaival is, akik járható föld és szilárd burkolatú utakon kísérték utunk... A település nevéhez fűződik Árpád fejedelem neve, aki a történelem feljegyzései szerint itt táborozott hadaival. Mindezt a település tájékoztatói szerint, komoly régészeti leletek, bronzkori urnák és középkori település maradványai igazolják. Maga az Attila emlékoszlop egy magaslaton áll és csodálatos park húzódik körülötte.
További túránk során nem hagyhattuk ki Jászkarajenőt sem, amely szintén fontos szerepet játszik a régió történelemben. A települést, erdős mezős szórványon keresztül a tanyák ölelésében értük el. A település kialakulása két különböző pusztának, Karának és Jenőnek az egyesülésével kezdődött, és a terület történelmi változásai igazi időutazásra invitáltak minket, hiszen sokszor a több száz éves tanyák látványa állította meg körülöttünk az időt, mégha mindez egy lovas menetben történ is.
A túra során nemcsak a történelmi és kulturális mélységekbe kalandoztunk, hanem a természet szépségét is élvezhettük. A Kőrös ér melletti szikes tómedrek, láposok, homokos dűlők és a sok-sok tanya... tarkította utunk. A lovak kitartása és együttműködése, valamint a résztvevők között kialakult barátságos beszélgetések igazi közösségi élménnyé varázsolták az utazást. Az út végén, visszatérve a Kutyakaparó Csárdához, egy közös vacsorán osztottuk meg élményeinket, és személyes történeteinket, amelyek mélyítették a kapcsolatot egymás között. Megelevenedett velünk Petőfi pusztai léte, komora és vidámsága egyaránt. Na és barátja Arany János Nagykőrösi éveben papírra vetett, A Vén gulyás temetése című verse:
" Viszik Marci bácsit, nem is hozzák vissza,
Hova ő most indul, nem csekély út lesz a!
Nincs is benne mód, hogy gyalog odaérjen:
Mint urat kell vinni fekete szekéren.
Harminchat ökör van fogva a járomba...
Majd csak bévontatják a paradicsomba.
Hát még a kiséret! az egyszer a fényes:
Előtte a gulya, utána a ménes.
S a lágyszívü barmok, mintha búsulnának
Mind olyan ostoba képeket csinálnak. " - részlet
A résztvevők visszajelzése alapján a túra nemcsak emlékezetes, hanem tanulságos is volt, hiszen nem csak a táj, de a lélek is üdült a történelmi utakon járva.
Ez a különleges nap nemcsak a lovak és a történelem szerelmeseinek kínált felejthetetlen élményt, hanem mindenkinek, aki szereti felfedezni Magyarország rejtett kincseit, vagy csak egy lendületes lovaglásra vágyott. A közösségi élmények, a történelmi helyszínek és a természet szépsége együttesen hoztak létre egy olyan utazást, amely mély nyomot hagyott a résztvevők szívében.
Ez a blogbejegyzés csak egy rövid összefoglalója volt annak a csodálatos utazásnak, amely során bejártuk Kocsér, Kőröstetétlen és Jászkarajenő településeket. A részvétel minden pillanata különleges volt... Köszönjük!